Ki ne ismerné Mídász király nevét? Ha nem is jut az ember eszébe más, a
szamárfüleiről szinte mindenki tud, aki szereti a meséket. Azután ott van az
„arany érintés“, ami szintén hozzá kötődik, hisz mindent arannyá változtatott,
amihez csak hozzányúlt, így majdnem éhen veszett, az áldás átokká lett. Azóta is a butaság szinonímájaként emlegetik
a nevét, a görög mítoszi interpretáció mián. Ezért van az is, hogy a szamárfül,
vagy maga a szamár minden nép nyelvében a butaságot szimbolizálja.
Vajon valóban ilyen egyszerű és egyértelmű ez a mítosz? Vagy több is
van a hozzá kapcsolódó mesékben, mint amit a görögök sugallnak? Ennek akartam
utánajárni, gondoltam, írok róla egy rövid kis esszét. A tervből jóval több
lett, mint amit magam is vártam, és a sok, látszólag összefüggéstelen
történetecske egy nagy egésszé állt össze, ami sokkal régebbi mytémákat
tartalmaz, mint a történelmi Mídász frűgiai király uralkodásának ideje. Mi több, a
mytémák azt sugallják, hogy a mese ősi alapjai a világ minden táján legalább
részben ismertek, és mire a görögök megalkották belőlük a gyengeelméjű mítikus
királyt, a legtöbb jelkép jelentése már homályba veszett, és csak hosszas
kutatás és rejtvényfejtés segítségével lehet belőle kihámozni a rejtett
értelmét.
A mytémák üldözése során kénytelen voltam több ókori nép történelmét, a
népvándorlás irányait is tanulmányozni, rengeteg mesét, mítoszt, mondát és
legendát, anekdotát összefésülni és értelmezni (próbálni), olvastam
misztériumvallásokról, sámánságról, régészeti leletekről, nyelvészeti tanulmányokat
böngésztem, és botanikai, valamint állattani értekezéseket olvastam. Számtalan
ókori szöveget is meg kellett ismernem, és gyanítom, hogy a nagyobb részét a
vonatkozó anyagnak meg sem találtam. Így a teljesség igénye nélkül tárom elő
eddigi találmányaimat, és nem vitatom, hogy tévedhetek is.
A következtetés, amire jutottam, és amit szeretnék bizonyítani, hogy Mídász
király görög mítoszai régebbi, nem görög származású elképzeléseket
tartalmaznak, és látszólagos egymástól való függetlenségük is arra utal, hogy töredékeket
őriznek az ősi teljes allegóriából, vagyis a klasszikus kori görögök már nem
látták tisztán az eredeti koncepciót, amikor félremagyarázták a jelképeket és
eseményeket. (De az is elképzelhető, hogy tudatosan tették ezt.) Mert
valamennyi különálló mese összefügg, és helyes sorrendbe állítva, megfelelően
értelmezve egységet alkot, a hiányzó részletek pedig egyéb forrásokból
kiegészíthetők.
A végeredmény, amire jutottam, és amit láttatni kívánok, hogy a mítikus
Midász nem volt tökkelütött, a szamárfülei nem voltak szégyenteljesek, és
eredetileg nem volt büntetés sem, hogy viselnie kellett. A titok, amit őrzött,
sem az volt, hogy szamárfülei vannak, hanem az, amiért azokat viselte. A
misztérium mindig titok, amit meg kell őrizni, és ebben az esetben színtiszta
misztériumról van szó, ami jóval túlmutat a valóságos, történelmi frűg
királyon, akinek a késői kor a görögök által elbeszélt mulatságos bohózatokat
tulajdonítja.
Egyben igazságot szeretnék szolgáltatni a méltatlanul meggyalázott
szamárnemzetségnek, akik képviselői nem érdemlik meg a degradáló bánásmódot,
mert valaha nagy tiszteletnek örvendhettek, és az ember legkorábbi segítőtársai
voltak, valamint isteni jelképek is, amíg a ló ki nem szorította őket a
színről, és tabuállattá nem váltak.
Ahogy végigkísérjük majd Mídász titkának útját, hosszú és fárasztó
vándorlásnak nézünk elébe földrészeken és korokon át. De kezdetnek idézzük föl
Mídász klasszikus meséit, ahogy a görögök és rómaiak megőrizték azokat.
A blogot azért hoztam létre, hogy elmélkedéseim és találmányaim, ha kusza módon is, de rögzíttessenek abban a sorrendben, ahogy rájuk találok, így elképzelhető, hogy ugrálok majd térben és időben, magyarán a bejegyzések szövegei nem mindig kapcsolódnak majd lineárisan egymáshoz.
Nem vagyok szakértő, és tudományos képzésben sem volt részem, ezért minden segítségnek, információnak, kritikának örülök!
